Sorsforduló 2.

2.fejezet

Na végre, gondolta magában a kocsiból kiszálló első férfi. Újra itthon, már nagyon hiányzott nekem ez a légkör. De a gondolkodásra nem maradt túl sok ideje, ha nem akarta megbántani a barátait, na és persze újdonsült barátnőjét.

- Matt, gyere már, nem tudok kiszállni innen! Matt! –nyivákolt az anyósülésen ülő szőke csinibaba.- Amin persze a hátul ülők jót nevettek, egyszerűen nem értették, hogy állhatót össze a barátjuk, egy ilyen hígagyú libával, aki még csak, azt sem tudja, hogyan működik a biztonsági öv.
- Itt vagyok, nem kell idegeskedned. Nem történt semmi, még egyben, vagy ahogy látom.
- Ja semmi, csak majd meg fulladtunk a röhögéstől.- szólt közbe David, Matt egyik csapattársa.- Matt, Matt meeerreeeeee vagy márrr?- kezdte el utánozni Barbara éles hangját. - Amin már Matt is elkezdett egy kicsit mosolyogni.
- Jól van na, nem lehet mindenki olyan ügyes, mint ti!- jelentette ki Barbara , némi gúnnyal a hangjában.
- Az lehet, csak tudod, ide ész is kell, és nem csak ügyesség. Ami neked kedves Barbara, elég kevés van. Bár ha jobban megnézzünk, lehet, hogy csak a sok hajfesték tehet róla, ami kiszívta a maradék agysejtedet is. Már, ha volt ott egyáltalán valami. – Mondta ki nyíltan a véleményét Daren, a csapat kapitánya. Őt nem kifejezetten érdekelte, kit, és hogyan sértett meg. Ő, az a fajta nyílt típusú ember volt, aki mindenről elmondta az őszinte véleményét. A csapatban pedig pont ezért szerették sokan, és ezért is lehetet ő a csapatkapitány.
- Azért ezt mégse kellett volna. – Súgta oda Fernando Darenek, mikor meglátta Barbara egyre pirosodó fejét.- Nézd, mindjárt felrobban mérgében.
- ÁÁÁÁÁ Matt, ez nem hagyhatod, a barátaid nyíltan sértegetnek. – Matt azt se tudta mit tegyen, hiszen végső soron a barátainak volt igaza, de ezt mégse mondhatja meg barátnőjének, így a köztes utat választotta.
- Fiúk, kicsit fogjátok vissza magatokat, Barbara nő, és nem tökéletes, ezt fogadjátok el. Most pedig gyertek be, ha nem akartok megsülni a tűző napon, mert ha jók az előrejelzések, akár harminchat fok is lehet.
- Mennyi? –Kérdezte magából kikelve Barbara, és már szaladt is be a házba, a többiekkel mit se törődve.
- Ezt mondhattad volna hamarabb is.- Szólaltak meg egyszerre fiúk, természetesen nem a rekkenő hőség miatt.

Egy nyugati autó, szívemhez ajtó,kopasz a fejbőr, csillog a nyakék.Feminin státusz, nekem, hogy rámbuksz,s lekopik rólam, mint a maradék.Leszek a műnő, akin a műtősegített annyit épp, hogy velem élj.Te vagy a férfi, aki szívemet érti,gyere, hogy megvédj! /Sugarloaf-Barbie/

A többiek pedig időközben bementek, és nem mindennapi látványban lehetet részük. A ház minden egyes szeglete apró és gondos kezek munkájának köszönhetően, csak úgy csillogót. Mindenhol fel lehet fedezni régi XVIII. századi bútorokat, na és persze gyönyörű festményeket, melyek a selyem tapétákon lógtak. A kúriában mindennek megvolt a maga helye, pont úgy, ahogy azt Livi és Matt édesanyja berendezte. Így a vendégek előbb egy csarnokszerű nappaliba, érkezetek meg, ahonnan, két oldalt márványlépcsők vezetek fel az első emeltre. A csarnokon túl jutva pedig, eljuthattak a valódi nappaliba, ami gazdagon volt díszítve narancssárga virágokkal, ezzel is erősítve a mediterrán hatást. De a többieknek nem is ez tetszett a legjobban, hanem a nappali ablakai melyek a külső kertre néztek ki. Mindanyuiknak hihetetlen kilátásban lehetet része. Hiszen náluk, spanyoloknál nagyon nagy hangsúlyt fektettek a házak tisztántartására, amibe beletartozott a kert is. Matték pedig igen csak szép birtokkal büszkélkedhettek, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy mini vízesés található a kertjében, valamint egy hagyományos Kínai tó, híddal kiegészülve, ami összekötötte a birtokot és a lovarda egy részét. Így ha valaki elég figyelmes volt, még a lovakat is láthatta, ahogy a nekik kialakított mezőkön játszottak.

A nézelődésüket, viszont egy iszonyatos ricsaj zavarta meg, így mindannyian hátrakapták a fejüket. Ahol nem mást láttak, mint szegény Charlst, aki próbálta összeszedegetni a széttört kristály poharakat, melyeket gazdája láttán ejtet el.

- Jaj, úgy sajnálom uram, nem volt szándékos. De uram mikor érkezett meg? Ha tudtuk volna, akkor méltó képen várjuk, na és persze a vendégeit is.- Sorolta fel az aggályait az öreg komornyik.
- Nem történt semmi Charls, nem kell aggódnod. -A csomagok viszont még kint vannak, na és persze egy frisstő sem ártana ebben a melegben.
- Ahogy az úr parancsolja.- A vendégnek hozhatok még valami mást?
- Nem köszönjük, nagyon kedves.- Válaszolt a leghamarabb Daren, mert már előre látta a szeme sarkából, hogy Barbara kérni akar valamit. Viszont ha ő valamit akar, annak általában súlyos következményei vannak, ennek pedig nem akart mást is kitenni. Főleg nem egy szegény öregembert.
Így Barbara, is kénytelen volt visszafogni magát, és a kéréseit is.
A társalgás pedig így folytatódott tovább.

*********
Eközben mi is megérkeztünk az úti célunkhoz. Ami nem más volt, mint egy kis lugas, amit egyik oldalról fák sokasága takart, míg a másik oldalt egy kis vízesés húzódott. Nagyon szép volt, ilyet nem lát minden nap az ember, ezért is volt ez a hely a mi kis menedékünk, amiről senki nem tudott, csak is mi. Mindig ide vonultunk el, ha valami nagyon nem jött össze, vagy ha egyszerűen csak kikapcsolódásra vágytunk. Itt mindketten megnyugodtunk. Ilyenkor persze mindig elengedem őt, neki is kell a szabadság, hagy menjen csak, úgyis visszajön. Sose hagyna egyedül. Bár most, mintha egy kicsit makacsabb lenne, talán úgy érzi, most mellettem a helye, de ez nem igaz, és ezt próbálom neki is elmagyarázni.

- Ojdi menj szépen, nem lesz semmi bajom, menj. Hallod! –Még mindig nem mozdul, mi a fene van ezzel a lóval. Nem értem. Ennyire szarul nem nézhetek ki, még egy ló is megsajnál. – na jó most bekeményítek, ha erre nem mozdul meg akkor semmire.
- Jól van, te akartad, a következő nagy visszatérő versenyemre nem veled megyek, hanem Palominoval. – Itt láttam a szikrát a szemében, de még mindig semmi. Vajon mi lett vele? Régebben erre minimum levette a fejem. Iszonyatosan féltékeny volt Palominora, másik díjugrató lovunkra , de most semmit nem csinál, csak áll, és néz. Úgy utálom, amikor ezt csinálja, olyan vesébe látó szemei vannak. Na jó feladom.
- Ha nem akarsz, akkor nem mész, de legalább ne nézz így, kicsit zavar, gyere ide és feküdj le. Jó? Most az egyszer fogadj szót is. Elvégre én vagyok a gazdád. Gondoltam magamban, de jó lenne ezt látni is néha, nem csak érezni. És tényleg, mintha csoda történt volna, végre teljesíti, amit mondok neki.
Na gyere ide te nagy gyerek, dőlök rá a hátára, hihetetlen vagy. Ha te nem lennél, ki kellene téged találni. Miért nem hagytál itt? Hüm? Erre persze megint nem felel semmit, csak tetti a hülyét. Na de nem is baj, én tudom, mit akart ezzel bizonyítani, és ez a lényeg, a többi pedig nem számít.

Legalább még fél órát voltunk így, amikor is, az én hasam élesen követelni kezdte a napi adagját. Nem volt más választásunk indulnunk kellett, hiszen tudtam, hogy nem maradhatok kint sokáig. A hazafelé vezető úton sem történt semmi, hála a jó égnek. Bár egy kicsit különös volt a nagy csend, de nem tulajdonítottam túl nagy figyelmet neki, inkább azon voltam, hogy le ne bukjunk. Elvégre, nem kicsit voltam feltűnő egy ekkora ló hátán, de hát ez már csak tényleg részletkérdés.

********
Amikor megérkeztünk a pajtához, nem kis meglepetés fogadott, ugyanis egy szem bátyám ott virított éppen lóhátán ,úgy, mint aki ért is ahhoz, amit csinál. – Te jó ég gondoltam magamban , mit csinál ez a nem normális? Még sohasem ült lóháton, miért éppen most kezdi el? Ki volt az az eszement, aki, fölnyergelte neki a lovat?- Jaj csak ezt ne, innen látom, még a nyereg típusa sem jó. Egy ilyen vén lónak, mint Tifus, minek raktak fel verseny nyerget.- Nem, ekkora hibát, tényleg csak egy kezdő véthet, aki ebben az esetben az én kedves testvérem. - De nem, én oda nem megyek neki segíteni. Elvégre ki vagyok én? Fájón csak neki is a kis popsija mire leszáll, mert azt garantálom, hogy nem mindennapi görcs fog bele állni a lábaiba.
- És ekkor jött a következő meglepi. Megszólalt Matt oldalán lévő lány is, és valami olyasmit mondott, amitől nem csak nekem, de még Ojdi fülei is kettéálltak.- Arra kérte a testvéremet, hogy a legjobb lovunkon lovagolhasson.
- Na még mit nem, azért mindennek van határa, ide jönnek, megkínozzák szegény Tifust, egy olyan nyereggel, még életében nem látott, és akkor még egy hisztérikát is felültetnénk Ojdipusz hátára? Na nem, ha szórakozni akarnak, mennynek el valahova, de az én lovaimat hagyják békén. – De végül is, mi vendégszerető népség vagyunk, és, milyen házigazda lennék, ha még ezt se engedném meg neki? –Kezdett körvonalazódni a fejemben az ördögi terv.
- Na jó Ojdi, sajna de oda kell menned. –Mondtam neki a szomorú tényt.- Erre ő legalább úgy nézett rám, mintha kínpadra vinném.- Nyugi, nem lesz semmi baj, azt se kell hagynod, hogy a hátadra üljön, egyszerűn oda mész, egy kicsit megijeszted, ha pedig ez se jön be max. lepisiled .-
- Jaj ne néz már, ekkora boci szemekkel, nem vagy te angyal? – Tudom, ám mit csinálsz mindig , ha nem lát senki , körbe járod , az összes csinos kis kancánkat , és , még sorolhatnám. – Úgyhogy ne ad nekem az ártatlan szent lelket, mert úgy ismerlek, mint senki más. A csínyekben pedig te is mindig benne vagy. Vagy nem? – Erre már ő is beadta a derekát.- Ez a beszéd, na most pedig menj oda szépen, hajolj meg, úgy ahogy gyakoroltuk régebben, azután pedig lepd meg egy kicsit.
Nem is kellett neki kétszer mondani, ment is véghez vinni a szent küldetést. Amit persze én a fák takarásából néztem végig.

/ezután a vastag rész , az lesz amit Livi gondol/

- Na Matt, mi lesz, ide hozod nekem azt, lovat, vagy sem? Tudod, hogy nekem mindenből a legjobb jár ki.
Eddig még sajnáltam ezt a nőt, de most már csak szánom. Hogy lehet valaki ennyire beképzelt, és kényes, hánynom kell tőle.
- Tudod, szívem van egy kis baj azzal a lóval.- válaszolt egyből Matt.
- És mégis mi?- Kérdezték a többiek egyszerre.
- Tudjátok az a ló nagyon a makacs, és csak egy valakit engedett idáig a határa. Nem lehet vele szót érteni. Legutóbb is majdnem, megölte az egyik lovászunkat.
Mit tett?, Na nem, ezt biztos nem ő csinálta. Matt nem kell mindent eltúlozni.
- Nem semmi lehet az a ló. De még is mi lett, vele?- kérdezték egyre nagyobb kíváncsisággal a hangjukban a fiúk is.
- Tudjátok az a ló, még nagyon régen került ide, akkor ráadásul még be sem volt törve. Nem lehetet vele bírni, sorra adta fel mindenki a reményt, hogy egyszer még lehet belőle valami. A szüleim is el akarták adni, de akkor jött ő. Kilenc évesen mindenkit móresre tanított. Kijelentette, hogy mi vagyunk a hibásak, amiért így viselkedik. Akkor még senki sem értette, miről beszél, de végül mindegyikünket meglepett a végeredménnyel. A ló egy hét alatt szinte kezes báránnyá változott. Ám a betörés nem volt teljes, mivel ezután csak neki engedelmeskedett. A szüleim is meglepődtek, de csak és annyit kérdeztek, hogy sikerült neki. Erre emlékszek, csak annyit mondott, hogy szeretet.
Kösz Matt, jó, hogy nem az egész életemet teregeted ki. Elvégre miért is ne?
- És ki volt ez a személy? – érdeklődött Daren.
- A testvérem, Lívia.
De meghökkeni nem maradt idejük, mivel Ojdipuszt pont akkor ért oda.
Én már előre nevettem , te Jóisten tényleg meg csinálja , szegény csaj, ezt nem felejti el , egy örök élmény lesz neki annyi szent. Megnézem mikor fog legközelebb lovardába menni.
Megállt a lánnyal szemben, mélyen belenézet a szemébe. Már ekkor láttam, hogy itt nem sokára robbanni fog a bomba. Majd szépen meghajolt, ahogy egy igazi lipicai ménnek illik. Az elülső lábai szinte súrolták a nő undorító, krokodil csizmáját, majd pedig visszaállt alapállásba.
Na igen, én tanítottam, ő már túl volta a magasiskola fokozatán is. Így ilyen alapfeladatokat magától is el tudott végezni.
Na és igen, ezután jött az, amire én se számítottam, egyszerűen megfordult és ott végezte el a napi teendői a nő lábán.
Azt hiszem ezt nehéz lesz ezután neki überelni. Ezzel minden elismerésemet kiérdemelte, de ahogy elnézem nő nincs ezen az állásponton. Végül is, én is ki lennék akadva, ha egy féltonnás ló éppen az én lábamra pottyantana.
Hu ezután elszabadult a pokol, a nő egyszerre kezdett el hisztizni, és sírni. A fiuk pedig egymás vállára dőlve röhögtek, szerintem ez már nekik is sok(k) volt. Na igen Ojdi egy kicsit túl teljesítette a rábízott feladatott, de nem bánthatom szegényt, ha neki ott kellett és akkor, akkor ez van. Nekem teljesen tiszta a lelkiismeretem. Mondhatni mosom kezeimet.
Ezzel pedig ott is hagytam őket. Bár a nőn erősen láttam a gyilkolási szándékot, de szerintem, úgyis lenyugszik, vagy ha nem majd én gondoskodok róla, hogy lehűtse magát. Ő itt, csak egy vendég, tehát eszerint is kell viselkednie, ne hogy már megjátssza itt a nagyságos asszonyt.

*******
A vissza út se volt valami izgalmas. Bár a falmászás, most is nehezen ment, főleg, hogy most felfelé megyek, és nem lefelé, és most kétszer olyan fáradt vagyok, mint amikkor elindultam, de megérte, mert nagyon jól éreztem magam. Főleg amikor, Ojdi bealakított, ó az volt a nap fénypontja. Viszont valami nagyon nyugtalanított, mégpedig a lebukás veszélye. Nem tudom miért, de úgy érzem, lebuktam. Folyamatosan éreztem magamon egy perzselő tekintet, hüm kíváncsi vagyok, ki lehet a titkos kukkollóm. Viszont ezzel még ráérek aggódni, mert ahogy elnézem magam igen csak rám, fér egy alapos fürdés, tiszta bűz vagyok. Így pedig nem fogok semmit se csinálni.

A fürdéshez pedig zene dukál, két honapja tört rám a zene iránti imádat, azóta pedig mindig zenét hallgatok. A zenei ízlésem, pedig igencsak változatos, mindent meghallgatok. A gond nem is ezzel van, hanem azzal, ahogy hallgatom. Mert ha én egyszer rázendítek, ott kő kövön nem marad. Ezzel az első ilyen alkalommal, rá is hoztam a frászt a többiekre. Mi tagadás, én is megijednék, ha a biztonságosnak vélt házamban egyszerre csak 200 hertcen kezd el szólni a zene. De nem baj, ha én zenét, akkor hallgatni akkor hallgatok is, és nagyon nem tud érdekelni, kik vannak a házamban. Ha a többiek megszokták, akkor, a drága vendégeinknek is hozzá kell szokniuk, vagy ha nem legfeljebb elmennek, van itt szálloda bőven. Tudod, vagy megszoksz vagy, megszöksz.
Na mit is válasszak? Van itt CD bőven, viszont a választás mindig nehéz, legyen, mondjuk valami könnyed.

Á meg van, ez kell most ide, Hillary Duff –tól a Material Girl, ez legalább ide vág, mondhatjuk úgyis ezt csak most a kedves kis női vendégünknek fog szólni. Igazán nem mondhatja nekem senki, hogy nem szolgálom teljesen ki az igényeiket, hiszen még ingyen discot is csinálok nekik. Ezt még a legjobb hotelekben sem kapják meg.

Ha pedig ezek után se mennek el, akkor megkegyelmezek rajtuk, de csak a fiukon, ők még értelmesen néztek ki, de csak nekik. A nőn nem, ő megérdemli a szívatást.
Na de hol az az a zene? Elvégre nem várakoztathatjuk meg a ”lelkes” hallgatókat, és felkészülni, vigyáz, kész rajt. A zene pedig elindult hódító útjára, nem kis sebességgel a házban. Hu aszem most egy kicsit túlzásba vittem, de legalább leteszteltem a gépezetet bírja a strapát.

*******
- Mi ez az istentelen ricsaj? - kérdezték a vendégek egyszerre.
- Charls, azonnal gyere ide!- Kiabálta a méregtől dühös Matt.
- Igen uram. Óhajt valamit?- Kérdezte egy kicsit félénken az öreg komornyik, hiszen pontosan jól tudta, miért hívatta ide gazdája.
- Igen Charls . Meg tudnád nekem mondani, miért szól ez a borzalmas szám, ilyen hangosan? Majd szétmegy a fejünk.
- Sajnálom uram de, nem tehetünk semmit.
- Hogy, hogy nem? Most azonnal csináljon valamit, maga kis semmirekellő, hallja! – Háborodott fel teljesen Barbara.
- Igen, hallom kisasszony, de ezt akkor sem állíthatjuk meg, ezt ő tudja csak leállítani. Ő pedig nem fogja abba hagyni, így tudatja, hogy itt van, ezért elfogadja mindenki. Egy idő után meg fogják szokni. Sajnálom. – Majd szép lassan el is hagyta a szobát.
A zene, abba maradt egy kis időre, de ez csak addig tartót, amíg meg nem jött a következő szám. Ami hangvételében és mondani valójában is eltért az előzőtől, de az igazi mondani valóját csak egyvalaki értette, Matt.

Children of Distance : Emlékezz rám

1.vsz.Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz, aki felvegye.Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.Létezésem értéke és elmúlásom rém képeBeolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértékeÚgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is, megérem,Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.Refr.:Emlékezz rám, mikor fúj a szél,Emlékezz mikor minden véget ér.Nézz rám, fogd meg a kezem,Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.Emlékezz mennyire, szerettél,Mennyire fájt mikor elmentél.Nézz rám, fogd meg a kezem,Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem2.vsz.:Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetemBár bánatomban, egyedül sokszor eltöprengtem rajtaEgy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek, hiányzok?Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe. Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve.Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupáncsak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután.Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlenKinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettemMost kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgatóEz érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallhatóÉn szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy hozzád szólHozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.Refr. Emlékezz rám, mikor fúj a szél,Emlékezz mikor minden véget ér.Nézz rám, fogd meg a kezem,Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.Emlékezz mennyire, szerettél,Mennyire fájt mikor elmentél.Nézz rám, fogd meg a kezem,Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.3. vsz.:Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.Meg tanultam szeretni, és te segítettél ebben,Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,Dallamok mögé rejtőzöm, mert mind idáig féltem.Talán utoljára mondom el, mit érzek, de ez így marad,A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világotCsak annyit, kérek, emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.Refr.Emlékezz rám, mikor fúj a szél,Emlékezz mikor minden véget ér.Nézz rám, fogd meg a kezem,Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.Emlékezz mennyire, szerettél,Mennyire fájt mikor elmentél.Nézz rám, fogd meg a kezem,Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
4.vsz.Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet, semAki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.Ez az életem emléke, emlékeztet elméket,Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,Így az idő távlatából már minden másképp festEgyszerű ember voltam, egyszerű szavakkalTele félelemmel, jah hatalmas falakkalKöszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:Születtem 80, éltem halálomig,De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.2x Refr.Emlékezz rám, mikor fúj a szél,Emlékezz mikor minden véget ér.Nézz rám, fogd meg a kezem,Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.Emlékezz mennyire, szerettél,Mennyire fájt mikor elmentél.Nézz rám, fogd meg a kezem,Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem