Reménytelen ?

Alig kelt fel a nap, ám Anglia szívében egy hatalmas stadionban kemény munka folyt. Éppen az angolválogatott tartott edzést. Ám a szövetségi kapitány nem volt megelégedve a játékosai teljesítményével, úgy érezte még nem érték el a szászszázalékot, ahhoz pedig, hogy győzni tudjanak, csakis a maximális erőbedobás az elegendő.

A problémát ő is pontosan látta, a csapat három negyedrészének rossz az állóképessége, vagy csak az egyik oldalán van az egyensúly központja, ezért nem tudnak olyan keményen támadni, mint a spanyolok, vagy a brazilok. A megoldást viszont még mindig nem találta meg.

- Az istenit Brandon, nem, nem jó, baloldalról kezd el azt a cselt, hányszor mondjam még! – ordított oda az egyik játékosának a szövetségkapitány, aki nem más volt, mint Michael Felton. – esküszöm, kezdem magam úgy érezni, mintha idiótákhoz beszélnék, nem pedig a legjobbakhoz.
- Ne bosszantsd fel magadat Michael, még a végén rosszul leszel. – próbálta nyugtatgatni a barátját David, a csapat másodedzője.
- Ne bosszankodjak? Könnyű azt mondani. Néz rájuk, semmit nem fejlődtek, pedig egy kerek hónapja edzem őket. A szájuk bezzeg nagy, mindegyik nagyra van magával, mert, hogy ők milyen nagy csapatból jöttek, mintha engem ez érdekelne. Teljesen elszálltak a hírnévtől. De majd én gatyába rázom őket. – kúszott fel egy gúnyos mosoly az edző arcára.
- Kíváncsi vagyok, mit akarsz tenni?
- Csak figyelj.

Az edző pedig belefújt a sípjába, mire mindenki megállt, és az edző felé fordult.

- Szeretném, ha játékosok ide jönnének, a cserejátékosokat is beleértve.- Jelentette ki az edző – Most, hogy mindenki itt van, szeretném elmondani, az összes véleményemet a csapatról.
- Halljuk edző.- szólt közbe az egyik játékos, így megszakítva az edző monológját.
- James, ha jól tudom, nem engedtem, hogy a szavamba vágj, és ha nem akartok plusz köröket futni, akkor többet ne szakítsatok félbe. Érethető voltam.
- Igen edző- jött az egyöntetű válasz.
- Jó. Szerintem, mint edző, lehetek veletek annyira őszinte, amennyire csak akarok. Így, nem is köntörfalazok tovább, és kijelentem, a liga nincs veletek megelégedve, gyenge teljesítményt nyújtotok. – Erre a véleménynyilvánításra a csapat egész tagja egyszerre hördült fel. Mi, az hogy nem elég jók? – most bizonyára fel vagytok háborodva, ám erre nincs semmi okotok, ez az igazság. Attól, hogy ti azt hiszitek jók vagytok, még nem lesztek azok is, igazából . A kondíciótok messze nem a legjobb, most csak félszázalékon mozogtok, ám nekem csak a szászázalék a megfelelő. Ezért kitaláltam egy új edzést, amit mindenkinek pluszban kell elvégezni a rendes edzések mellett, ha valaki erre az edzésre nem megy el, elbúcsúzhat a posztjától.

A fiúk sokáig csak gondolkodtak, eddig csak azért voltak itt, mert meghívták őket, és pénzt kaptak, erre az edző új feltételeket szab. Viszont ellent nem mondhattak, ezt mindannyian pontosan jól tudták, hiszen hatalmas nagy szégyen lenne rájuk nézve, ha kidobják őket a nemzeti válogatottból, akkor még a régi csapatukhoz sem venné őket vissza. Vagyis kénytelenek voltak meghunyászkodni, és komolyan venni a munkát.

- Látom, rájöttek, én diktálom a játékszabályokat, na és persze a másik edző. Neki is korlátlanul szót kell fogadnotok, ha nem teszitek, ismételten csak kizárjátok magatokat a csapatból. Remélem érthető voltam, ennek tudatában is vállaljátok?- tette fel a döntő kérdést az edző.
- Igen edző, elfogadjuk.- Nézett az edző szemébe a csapatkapitány.- Viszont lenne egy kérdésünk, mégis milyen edzésen fogunk részt venni?
- Az legyen meglepetés. – kezdett el mosolyogni az edző- A lényeg , hogy remélem mindenki, tud úszni ?
- Úszni, minek kell nekünk úszni? Ezt nem értem.- kérdezték több felől is az edzőt.
- Majd megértitek mindannyian, az egész csapat legyen ott ma három órakor a Nemzeti uszodában. Fürdőruhát pedig hozzatok.
- Ez mind jó, de kit keresünk, mert gondolom nem magunkat, fogjuk edzeni? - tette fel a logikus kérdést Matt, a csapat kapusa.
- Természetesen, nem kell magatokat edzeni, ezt senki nem várja el tőletek – szólt gúnyosan az edző- az ember, akit keresnetek kell, Alex Naegino.
- Az meg kicsoda? – bukott ki mindenkiből az elsődleges kérdés.

Ám választ már nem kaptak, mivel az edző befejezetnek, tekintette a beszélgetést. Így a kérdéseivel mindenki magára maradt.

- Szerintettek, mit akar ezzel az edző elérni? Meg akar minket törni?- kérdezte ijedten az egyik újonnan érkező csapattag.
- Nem tudom, de majd megtudjuk délután.- válaszolt nyugodtan a csapat oszlopos tagja Logan.

********************************

Pontosan nyolc óra múlva el is érkezett a megfelelő időpont melyre a fiuknak meg kellett érkezniük az uszodába. Ám egy személy hiányzott, mégpedig a csapatkapitány, így a többiek is kint vártak.

- Azért kicsit csipkedhetné magát még a végén, elkésünk, és szívunk egy jót.- jelentette ki Brandon.
- Nyugi már, itt is van, nézzétek.- mutatott az egyik irányba Logan.- Ahol tényleg nagy sebességgel közeledett feléjük a legújabb sportkocsijával a csapatkapitány.
- Na végre, hogy ideértél! Nem szeretném, ha az egész csapatott miattad, zárnák ki, csak azért mert te valahol éppen kufircolsz! – vágta oda félvállról David, aki tudvalevő, hogy Jason nagy ellenfele volt a kapitányi posztért.
- Mi van? Nélkülem már, meg se tudtok mozdulni? Tudtommal nélkülem is be tudtatok volna menni.
- Na kösz, legközelebb nem várunk meg, na menjünk be.- szólt közbe Matt.

Így az egész csapat elindult az uszoda belseje felé. Volt, aki kicsit félt, hiszen alig tudott úszni, és volt, aki azt se tudta mit keresnek itt, de mint engedelmes csapatjátékos teljesíti az edző szavát. Mikor beértek az aula részbe elindultak a recepciós pulthoz, hátha ott kapnak egy kis segítséget, mert azt senki sem tudta konkrétan kit kell keresni, csak egy nevet, amivel viszont nem tudtak mit kezdeni.

A hírnevük viszont megint megelőzte őket, így egyre több ember állította meg őket, hogy legalább egy autogramot kaphasson. A végtelenségig, mégse tehették ezt, hiszen mindannyian tudták késésben vannak.

Na jó, nagyon sajnáljuk, de nekünk most mennünk kell. Viszontlátásra. – próbált Matt a helyzethez képest udvarias lenni. - Így a többiekkel folyathatták az elkezdett úti céljukat.

A regisztrációs pultnál egy fiatal lány állt, olyan tizennyolc éves, aki mindenkire segítő készen mosolygott, így a fiúkra is.

- Elnézést segíthetek valamiben?- kérdezte meg a kishölgy a sztárjátékosokat, hiszen már első látásra felismerte őket.
- Igen. Pont kérdezni szerettünk volna. Maga egy gondolatolvasó – dobta be magát a csapat legfiatalabb tagja Kevin.
- Azt nem hinném, de megkérdezhetem kit, keresnek?
- Egy bizonyos Alex Naeginot.
- Á, ő a harmadik csarnokban van. És …- de befejezni már nem maradt ideje mivel mindenki elindult a megadott hely felé.
- és pont órát tart.- Ajaj vajon mi lesz még itt, gondolta magában a Karen a recepciós lány. Elvégre Alex, vagyis ahogy ők nevezik Alexandrát, nem szokták érdekelni a felsőbb éves csoportok csak gyerekekkel, foglalkozik. Erre beállít hozzá húsz férfi, akik nem is akárkik. kíváncsi vagyok mit csinál velük, mert az minimum ,hogy leüvölti a fejüket, szegények.

************************************

A fiúk pedig benyitottak a megadott terem ajtaján, ám nem teljesen az a kép fogadta őket, mint amire számítottak.

A medence még stímelt is, ám az már nem, hogy tele volt gyerekkel, akik egy nekik háttal álló nő utasításait hajtották végre, aki folyamatosan mondta, ki mit tegyen.
A fiúk pedig csak döbbenten néztek , azt se tudták mit csináljanak. Így végül ott maradtak és csak néztek az órát, ám a feltűnést itt sem kerülhették el. A gyerekek egyre gyakrabban néztek hátra, vagy álltak le. Ami az óra tartó figyelmét is felkeltette. Így kénytelen volt hátra fordulni, ahol nem kis meglepetés fogadta, még pedig húsz férfi kérdő, és egyben vizslató tekintette.

- Maguk mi a fenét keresnek itt? Ha nem vették volna észre, ez magán óra, ide maguk nem jöhetnek be. Egyébként, kint az ajtóra is ki van írva hatalmas betűkkel. Most pedig azonnal hagyják el a termet.

A fiúk pedig csak bámultak még sosem láttak ilyen nőt, aki ilyen szinten elvarázsolta volna őket. Egy szirén szépségét hordozta a külseje. Az alakja, amit a vízben meg tudták állapítani első ránézésre megnyerő volt, telt keblekkel, na és persze vékony derékkal rendelkezett, az arcáról nem is beszélve. A fiúk többsége még életében nem találkozott olyan nővel, aki japán származású lett volna és még szép is. Így csak néztek és szóhoz se jutottak, egészen addig, míg a nő újra el nem kezdett velük ordibálni.

- Mire várnak, talán tapsra? Menjenek ki. – szólította őket fel újra az egyre dühösebb óratartó.
- Álljon meg a menet, maga így nem beszélhet velünk. Maga tudja egyáltalán kik, vagyunk?- kérdezte meg az első sorban álló Matt.
- Nem, és nem is érdekel, perpillanat, csak az köt le, hogy pont zavarják az órámat.- jelentette ki Alex.
- Nem zavarjuk a kegyedet tovább, ha megmondja, hol találjuk Alex Naeginot?- tette fel másodszorra is Jeason.
- Miért keresik?
- Az nem tartozik magára, egyszerűen csak mondja meg, és már itt sem vagyunk.- mondta Jeason.
- Tényleg? – mondta nyugodtan Alex miközben kimászott a medencéből, és oda állt teljes valójában Jason elé.- Akkor azt hiszem, el kell, keserítsem, én vagyok Alex Naegino.- mondta a férfi szemébe egy, mosollyal a szája szélében.
- Mi van? - jött a döbbenet a fiuktól.
- Na jó, most menjenek ki, kint megbeszéljük ezt gyorsan, én még bent maradok, és gyorsan elmondom a gyerekeknek, mit csináljanak. Remélem, ez megfelel maguknak is?- kérdezte Alex.
- Igen, akkor mi ki is mentünk.

A fiuk kijöttek, de már semmit nem értettek, az edzőjük ide küldi őket egy időponttal mely igazából nem is létezik, ráadásul egy nőhöz. Mi ez, ha nem megalázás. Ám gondolkodni nem maradt idejük, mivel megérkezett gondolatuk tárgya.

- Na itt vagyok. Elárulnák végre kik maguk, és kiküldte önöket pont hozzám.- tette fel az egyszerű kérdést Alex.
- Mi az angol foci nemzeti válogatottja vagyunk.- közölte az egyszerű tényt Jason – na és ki küldött pont magához? Az edzőnk Michael Felton.
- Ki? Hogy volt képe rám sózni egy egész válogatottat. Pedig pontosan tudja, hogy én nem foglalkozok felnőttekkel. Most már mindent értek, de ezt még nagyon meg fogja bánni. Van valakinél egy mobil?- mert akkor most azonnal elintézem ezt az ügyet.

A fiúk pedig még jobban összezavarodtak, főleg, hogy a lány majd felrobbant mérgében mikor meghallotta edzőjük nevét.

- Igen, tessék adta oda mobilját Jeason.
- Kösz.

Alex, ahogy megkapta a mobilt megfordult, és elkezdte tárcsázni azt a számot, melyen az edző elérhető. Egy kis ideig várt, hogy kicsöngjön, és hogy a hívott fél felvegye.
- Halló. – szólt bele a vonal túlsó oldalán lévő.
- Te aljas szemét, mégis mit képzeltél. Persze most jött el a bosszú ideje, mi? De engem nem tudsz megvesztegetni, és zsarolni, velem te nem fogsz szórakozni. Tizennyolc év alatt rám se néztél, most meg képes vagy rám küldeni húsz vadidegent. Mond, te normális vagy? Most már legalább értem miért hagyott ott anya! Mert, örült vagy!- a végét már szinte üvöltötte, a felbőszült lány.
- Kicsim nyugodj le. Meg kell értened, csak rád számíthatok.- kezdte védőbeszédét a csapat edzője, aki egyben Alex apukája is volt.
- Még te kéred tőlem, hogy nyugodjak meg? Nem, nem nyugszom meg, főleg addig nem, amíg ezek itt vannak.- jelentette ki határozottan Alex.
- Oké, de meg kell értened, szűkségem van rád, majdnem mindegyik fiúnak rossz az egyensúlyérzéke, így nem játszhatnak. – mondta őszintén Michael.
- Na és ez engem hol érdekel? Ha nem tudnád, én csak gyerekekkel foglalkozom, nem pedig profi focistákkal. Ha ekkora nagy a baj, keres fel mást, én nem érek rá, be vagyok táblázva, tudod nekem is van munkaidőm, ami reggel nyolctól este nyolcig tart. De hát, hogy is várhatnám pont tőled, hogy ezt megértsd?
- Jól van szívem nem akartam, ezt mondani, de ha muszáj akkor kimondom. Visszavonok mindenfajta támogatást, tőled és az uszodától is, ha nem vállalod őket. Amibe beletartozik a beteggyerekeket segélyező alapítvány is.- Játszotta ki az utolsó ütőkártyáját Michael.
- Tudod mit, fordulj fel, nem vagy többé az apám, elérted, amit akartál, elvállalom őket, de többet, ne is keres fel, és ne is szólj hozzám, most bebizonyítottad milyen egy aljas szemétláda vagy. Viszlát. – Csapta le a mobilt Alex sírva.

Majd kicsit megnyugodva, fordult vissza a többiekhez. Akik azt se tudták mit mondhatnának, hiszen a beszélgetésnek csak az egyik felét hallották, viszont az is elég megdöbbentő volt számukra, mivel kiderült nem más áll előttük, mint az edzőjük lánya. Aki, kicsit sem fogadja őket szívesen, szó szerint kiátkozná őket a világból, ha megtehetné.

- Sajnálom az előbbieket. Általában nem vagyok ilyen, csak akkor, ha az apámmal beszélek, de ő képes mindenkit kikészíteni két perc alatt, szerintem ezt már maguk is megtapasztalták.- mondta kicsit nyugodtabban Alex. – Ha pedig megfelel maguknak szerintem, kezdhetnénk mindent, előröl. A nevem Alexandra Naegino Felton. Gyógytornász és úszásoktató vagyok, de főként gyerekekkel foglalkozok, felnőttekkel csak nagyon ritkán. A focihoz nem igazán konyítok, mivel főként vízi sportokat űzők. Szóval ezen a téren majd maguknak kell oktatniuk engem, én cserébe pedig fejleszteni fogom az állóképességüket, mivel úgy hallottam azzal van a legnagyobb probléma. Ezt főként úszással illetve különböző vízi sportokkal fogjuk elérni. Most viszont még órám van, szóval a többi dolgot csak később tudjuk megbeszélni. Ha gondolják, bejöhetnek, és ott várhatnak, vagy át is öltözhetnek, és megvárhatnak a kettes teremben. Maguk döntenek.- fejezte be mondandóját Alex.
- Átöltözünk, és majd visszajövünk. – szólt elsőként Jason.- Majd gondolatban hozzá tette, addig se zavarjuk az óráját.
- Jó nekem így is megfelel, a férfi öltözött a folyosó végén találják. – mondta miközben oda adta az öltő kulcsát az egyik fiúnak.
- Ha végeztünk, jövünk.- mondták a többiek.
- Oké.


Így kezdődött a fiuk első napja, az új edzőjükkel, aki még sok meglepetést tartogatott számukra, szegények még nem is tudják még milyet.