A megváltó

Enyhe fuvallat lengte köbe a Sakurafák ágait, melyek a kis légáramlat ellenére is ezer számra ontották magukból a gyönyörű csillag alakú szirmokat. A lehulló apró csillagszemek az éjszakai szélnek köszönhetően lágyan ringatózottak a levegőben, majd végső táncukat lejtve, finoman érkeztek meg egy nő kinyújtott tenyerébe.

A nő eltűnődve nézegette a kezében lévő apró virágszirmot, mely még így lehullva is illatosan pompázott, majd másik kezével óvatosan végig simított kicsinek nem nevezhető pocakján, pont ott ahol egy apró dudort érzett. Majd mosolyogva beszélni kezdett még meg sem született gyermekének. Mindig is úgy érezte, hogy a baba érzi, amit ő, ezért folyamatosan megosztotta vele az érzéseit.

Jaj, kicsim annyira féltelek, nézett gondterhelten a messzeségbe. Még meg sem születtél de már most vadásznak rád. Úgy tekintenek rád, mint az egyik legnemesebb vadra, egy végtelen és gyönge áldozatra. De nem kell félned, én mindig itt leszek veled, és ha kell az életem árán is, megvédelek. Vált határozottá, eddig rémültnek tűnő arc.

Külső szemmel a lány, csak egy gyenge, törékeny nőnek tűnhetett, főleg most, jelenlegi áldott állapotában. Ám ha valaki közelebbről is megszemléli az arcát, észreveszi azokat az apró jeleket, melyek erre a ránézésre való tényt hívatottak megcáfolni. Azokat a csodálatosan akaratos csoki szemeket, melyek folyamatosan újabb és újabb kihívásokat keresnek, és amellyel képes bárkit elvarázsolni. Ezt a tulajdonságát, már nem egyszer használta sikeresen, de igazán csak egy alkalommal használta ki tudatosan is, pontosan akkor, amikor megismerte a férjét. Addig csak kacérkodott a férfiakkal kihasználta a testi gyengeségüket, és addig szédítette őket, amíg önként és dalolva képesek lettek bármit megtenni a kedvéért. Bár tudta, hogy ez nem igazán humánus dolog, de vigasztalta a tény, miszerint a férfiak csak azt kapják, amit megérdemelnek. Hiszen minden egyes férfi, aki eddig az útjába került, nem akart mást csak a testét, és természetesen a hatalmát, jobban mondva a családja befolyását. Azt a befolyást, amivel ő és a családja képes volt uralni egész Japánt. Egy hétköznapi ember számra, ők csak gazdag multimilliomos családnak tűnhettek, akik a bank hálózatukkal tartják fenn magukat. Ám ez a kép nem teljesen felelt meg a valóságnak. Ez csak egy látszat volt. Egy takaros kis fedő story, amit pont a Japán közvélemény miatt alakítottak ki, na meg persze a hatóságok miatt.

A valóságban ők képviselték Ázsia legnagyobb maffiózó családját. Ha valaki bekerült az ő köreikbe, azt hatalmas tisztelet övezte. Számukra nem létezett lehetetlen, ha valamit akartak azt is elérték, és ha ezért erőszakot kellett alkalmazniuk, hát megtették, a legkevésbé sem érdekelte őket az olyan kis apróságok, mint az emberi életek kioltása. Őket mindig is egy alapelv szerint nevelték, vagy te ölsz vagy téged ölnek meg, és ez alól a szabály alól még a nőket sem tették kivételé. Főleg őket nem.

A családjuk mindig is nagy hangsúlyt fektet a nőkre, más családoknál talán a nőket elnyomták, és alávettként kezelték, de nem náluk. Nem. Náluk teljesen más játékszabályok uralkodtak. A család egységességéhez, és az üzlet sikeressége érdekében, minden létező és lehető eszközt felhasználtak. Ennek a feltételnek pedig, jelentős részese lettek a nők is.

Ezért minden lány gyermeket ez bizonyos kor elérte után, szigorú kiképzésnek vetették alá. Mely során a nőket mentálisan és fizikailag is felkészítették a rájuk, váró támadásokra. Valamint felvértezték őket a csábítás művészetével is, melyet a legszakavatottabb gésáktól tanulhattak meg, az arra érdemesek.

Ezért, ezekre a nőkre tökéletesen illet a mondás, miszerint nem minden az, aminek látszik. Mindannyian páratlanul szépek voltak, csak úgy vonzották a férfi tekintetteket, ugyanakkor belülről mindannyian magukban hordozták az évszázados tudást, mellyel képesek voltak bárkit megszédíteni, akár a legharcedzettebb férfit, vagy akár egy tárgyalásra váró alanyt.

*****
A nő is ebben a szigorú rendszerben nevelkedett. Mindig tudta mi a dolga, és sose kérdőjelezett meg semmit. Ám ő, még is más volt, mint, a többiek. A férje szerint a gondolkodás módjában.

Ő mindig is egy más életre vágyott. Egy hétköznapira, ahol nem kellett attól tartani, mikor támadják hátba. Ő inkább lett volna, egy, a több ezer nő közül, aki Japán utcáit járja, miközben munkába igyekszik, mint egy, azok közül, akik tovább viszik a család vér vonalát. Akik képesek ölni, akik képesek mindenre a hatalomért, akik képesek ártatlan gyermekeket harcedzett gyilkoló gépé változtatni.

És ezt mind miért? Csak a családért. Azért a családért mely, mindannyijuk életét megnyomorítja. Egy olyan eszméért, és hagyományért kell áldozniuk az életüket, ami elvessz tőlük mindent, még azt is, ami számukra a legfontosabb, a saját boldogságukat, a jövőjüket, egy jobb életre, a gyermekeiket.

Igen, ő is ettől félt. Egy gyermeket már a világra hozott, egy csodálatos kisfiút, Takeshit. Aki egyben az egyben férje vonásait örökölte, és akire a világon a legbüszkébb volt. Ám már őt is elveszítette. Kisfia is elérte a kritikus hat éves kort, ami a férfiak képzésben egyfajta vízválasztót jelentett. Hat éves kor után, a kisfiukat elszakítják az édesanyuktól, hogy kezdetét vegye az új életük. Mely során a gyermekekből, erős, éles eszű harcost faragnak, egy igazi jakuzát, aki majd ha felnő, képes lesz a család fölött átvenni a hatalmat.

Ezért is tekintet bizonytalanul a jövőre, egy gyermekétől már végleg elszakították, őt már soha nem kaphatja vissza ugyanúgy. Soha nem láthatja már kisfia szemében azt a gyermeki huncutságot, ami mindig is oly jellemző volt rá. Takeshit már csak felnőttként, és vezetőként láthatja újra.

Most viszont kapott egy újabb esélyt az élettől. Egy kislányt, egy csodálatos kis angyalt. Ő talán képes lesz tisztára mosni a családunk kétes hírnevét. Azt a hírnevet, mely az egész családunkat magasra emelte, sokkalta magasabbra, mint azt bárki el tudná képzelni. Melynek révén olyan pulpitusra jutottak, amit önerejükből soha nem érhettek volna el.

Igen, talán Sora képes lesz megtörni a családi hagyományt, és általa talán mi is megnyugvást nyerhettünk, az évszázadok alatt elkövetett bűneinkért.