Sorsforduló 7.

7.fejezet

Most éppen mit csinálok? Várok. Röviden így lehetne jellemezni semmittevésemet. Majd meg halok az unalomtól. Bezzeg a testvérem, és a barátai? A legnagyobb műgonddal falatoznak. Szinte minden egyes falatot hússzor megrágnak, közben cinkosan rám néznek, és folytatják a beszélgetést. Már látom a tervet a fejükben, azt hiszik nem látom a sunyi oldal pillantásokat, pedig pontosan tudom mire megy ki a játék. De nem kapják meg, a mai nap már egyszer hülyét csináltam magamból, szerintem ez az egy alkalom is, bőven elég volt erre napra. Én itt, és most, szépen minden hiszti nélkül kivárom a soromat, ha kell, lakatot teszek a számra, és meg se moccanok.
Eltelik még félóra, és én csak várok. Na jó, önuralom ide vagy óda, de ezt nem lehet kibírni. Mi vagyok én, Matahari? Nem fogok itt dekkolni, míg kegyesek lesznek befejezni a reggelit. Ha akarják, tőlem degeszre is tömhetik magukat, úgyis csak nekik lesz rossz, mert azt kötve hiszem, hogy mindennap ennyit ennének, lévén, hogy a fiúk sportolnak, Barbara pedig modell. Neki aztán tényleg figyelnie kellene a kilóira, erre tessék, úgy habzsolja magába az ételt, mintha eddig éheztették volna.

Míg így elnéztem őket, rájöttem mit is kellene tennem. Elmegyek Ojdihoz. Akkor nem is égetem le magam, és nem is szólalok meg az ajándékkal kapcsolatosan.
Az elhatározásomat tett is követte, szépen felálltam a konyhaasztal mellől, és egy szó nélkül az ajtó felé somfordáltam, ám tervemet ismét meghiúsították a többiek.
- Livi te még is hova mész?- kérdezte kíváncsian Matt. Látszott rajta a győzelem jele.
- El. Tudod nekem még sok dolgom van, nem érek rá egész nap várni, de ti csak maradjatok, és egyetek, látom nagyon belemerültettek kulináris élvezetekbe. Bár én a helyetekben vigyáznék, egyes ételek, nem tesznek jót a gyomornak. – majd mosolyogva távozni akartam, ám megint megállítottak.
- Na és megtudhatnánk, hova mész?~ Jaj Istenem, ezeknek mindent tudniuk kell, de legyen, elmondom, mert addig úgy se engednek el.~ Elmegyek a lovardába, Ojdipuszhoz. Már rég láttam. ~ Bár ez nem igaz, de ezt nekik nem kell tudniuk, egy kicsit én is lehetek rossz. ~ Amúgy is, nem sokára újra versenyezni fogunk, jelentettem ki teljesen közömbösen.
- Mit csináltok ?- tették fel döbbenten a kérdést egyszerre a többiek.
- Jaj, ne vágjatok már ilyen képet! Mit hitettek? Nem fogok évekig várni. Újra nyeregbe szállok, és nyerni fogok. Ebben senki sem akadályozhat meg. Két hét múlva lesz az első visszatérő versenyem. Ami nagyon fontos, hiszen ezen múlik milyen rangsorom lesz az idei versenyeken. Itt mindenféleképpen nyernem kell. Ha elbukom, soha nem lehetek olimpiai bajnok. Eddig, még egyetlen hazai lovasunknak sem sikerült az olimpián aranyérmet nyernie, sőt egyre kevesebben foglalkoznak ezzel a sportággal, nincsenek utánpótlás csapataink. A gyerekeket csak akkor érdekelné a sport, ha látnák mennyit, lehet vele elérni. Ezért akarom megnyerni a versenyeket, úgymond reklámoznom kell a sportot, ha nem akarom, hogy kihaljon. Régen nagy lovas nemzet voltunk, ám ez, már csak a múlt. Most minden a fociról szól, tízből kilenc kisgyerek, ha megkérdeznétek biztos focizni akarna, és nem lovagolni. És ez mind miért van? Mert a csapvízből is ti folytok, nem akarlak titeket megbántani, de ez az igazság, ha nem lennétek reklámozva, sehol nem lennétek. A tehetségetek ellenére mindenki lenézne titeket.

A szavak csak úgy törtek fel Liviből, de úgy érezte úgy igazságos, ha végre elmondja a véleményét a fiuknak. A fiuk pedig csak hallgatták, de az utolsó mondat teljesen szíven ütötte őket. Igen, igaza volt Livinek, de ez akkor is váratlanul érte őket. Ennyire még sose mondták az igazságot a szemükbe.

- Most már remélem megértitek miért szorít az idő, gyakorolnom kell, ha nem akarok alul maradni. Az ellenfeleim nem számítanak rám, így nyugodtan készülhetek. Főleg Gabriellának fogok, visszavágni, megkeserüli még ő azt, amit múltban tett. Leseprem őt a pályáról.- mondtam ki a legnagyobb gyűlölettel a szavakat.

- De most már tényleg megyek. Sziasztok.- köszöntem el a többiektől.
A többiek a döbbenttől meg sem mertek szólalni, sose nézték ki belőlem az effajta viselkedést. Úgy beszéltem arról a nőről, mint egy utolsó cédáról, de meg is érdemli, soha senkiben nem csalódtam akkorát, mint benne.
- Te Matt, nem tudod miért lett ilyen Livi? –tette fel Daren az őt legjobban érdeklő kérdést.
- Ez egy régi história, Gabriella volt régebben Livi legjobb barátnője, egészen addig, míg el nem árulta őt.
- Csak ezért haragszik rá? Miért nem békülnek ki?- kérdezte hitetlenkedve Barbara.
- Azt ugyan lesheted, most már gyűlölik egymást. Tudjátok régebben Gabriella mindig Livi nyakán lógott, olyan volt, mint egy pióca, sose szívleltem azt a lányt. Folyamatosan a testvéremen élősködött, próbálta leutánozni a mozdulatait, de neki nem sikerült Livi technikáit elsajátítania, így neki maradt a hagyományos lovaglási módszer. Amivel a mai napig sem vitte sokra. Livi pedig akkoriban nagyon naiv volt, próbált neki segíteni, folyamatosan együtt edzettek, de ennek a senkiházinak még ez se volt elég, nem, ő többet akart. Egyszer láttam, ahogy a testvérem nyergével babrál, akkor még én se ismertem a másik oldalát, így biztos voltam benne, hogy csak segíteni akar Livinek. De még az nap rá kellett jönnöm a tévedésemre, az óta is átkozom azt a napot, majdnem megöltem a testvéremet a hallgatásommal.

/ Visszaemlékezés Matt emléke/

- Apa, szerinted nem fura ez a Gabriella?- kérdezte meg Matt édesapját, miközben a dolgozószoba kényelmes székében ült, pont édesapjával szemben.
- Nem, aranyos kislánynak tűnik, talán tényleg sokat van együtt Livivel, de barátnők, így érthető a ragaszkodása.- fejtette ki a véleményét a ház ura.
- Nekem akkor sem tetszik! Szerintem, csak kihasználja Livit!- jelentette ki az akkor még csak tizenöt éves fiú.
- Lehet, nem tudom Matt, de ha ez megnyugtat, rajta tartom a szemem.- mondta ki a meggyőző szavakat édesapja, miközben rákacsintott egy szem fiára.
- Jó, ez megnyugtat, mert…
Ám bejezni már nem tudta a mondtatott. Mivel nagy sebességgel tört be az ajtón a lovarda vezetője John, aki egyben Livi mestere is volt. Szegény ember úgy nézett ki, mint aki éppen megfulladni készült, de ez sem állíthatta meg a mondandójában.
- Uram, Livi kisasszonyt baleset érte.- nyögte ki nagy nehezen John.
- Mi? Mi tört?- állt fel azonnal a ház ura Mattel együtt.
- A munkások találták meg félholtan, a birtok szélén. Valószínűleg leeshetett a lóról, úgy, hogy a nyereg beleakadhatott a ló lábába. A ló sokáig húzhatta a kisasszonyt a földön.
- Most hol van? Azonnal korházba kell vinni. – adta ki utasításait Michael, miközben ő is rettenetesen aggódott lánya állapotáért.
- A többiek már hívták a mentőket, a kisasszony már biztosan korházban van. Én nagyon sajnálom uram. Csakis az én gondatlanságom miatt történhetett ez meg.- tört meg a kemény férfi.
- Nem, ez nem igaz, ne hibáztasd magad. Livi akkor is leesett volna, ha te ott vagy. De most azonnal menjünk a korházba, látni akarom a lányomat.
Ahogy megérkeztek a korházba azonnal a recepciós pulthoz mentek.
- Elnézést kisasszony meg tudná mondani, hol van a lányom. Lívia Giullermonak hívják.
- Á igen, nem rég hozták be. Még a műtőben van, súlyos belső sérülései keletkeztek az esés következtében. Ha akarják, megvárhatják őt a műtő előtt vagy szobájában is.
- Megvárjuk a műtő előtt.- vágta rá azonnal Michael.
- Akkor harmadik emeltre menjenek, ott egyenesen jobbra a harmadik ajtónál várakozhatnak.
- Köszönjük.
A műtét sokáig tartott, időközben megérkezett Livi édesanyja is, aki ugyanúgy aggódott, mint férje és fia. A történteket viszont ők sem értették, hiszen Livi tapasztalt lovas volt, bármikor magára hagyhatták, tudta uralni bármelyik lovat, bármilyen helyzetben. Erre tessék, most itt tartanak.
- Apa, szerintem ez nem a véletlen műve volt. –szólalt meg végül Matt.- Szerintem, meg kellene nézni azt a nyerget. Ismerem Livit, az biztos, hogy ő nem hibázott.
- Igazad van. De azt is tudom, hogy te elhallgatsz valamit. Ha tudsz valamit Matt, akkor azt most mond el.- jelentette ki határozottan az édesapja.
- Emlékszel apa, miről beszélgettünk reggel, mielőtt még John megzavart volna. Igen, ő volt az, hihetetlenül hangzik, pedig ő volt, láttam, ahogy babrál Livi nyergei közt. Akkor csak azt hittem segíteni akar neki. De nagyobbat nem is tévedhettem volna, most már belátom.
- Biztos vagy benne Matt. Alaptalanul nem rágalmazhatunk meg senkit.
- Láttam, amit láttam apa. De ha ez sem elég, nézzük meg Livi nyergét. Az majd alátámassza azt, amit most elmondtam.
- Még is miről van szó, én semmit nem értek.- szólt közbe Ariadné, Livi és Matt édesanyja.
- Semmiről drágám, te csak nyugodj meg. Mi elmegyünk egy kicsit, de azonnal visszajövünk, ha valami baj van. Oké?
- Jó. De siessetek vissza. Nem akarom, hogy veletek is történjen valami.- kérte őket az asszony aggódva.
- Jó megígérem, sietünk. – csókolta meg feleségét Michael.

***********

Visszatérve a birtokra megkeresték Livi nyergét, amin tényleg felelhetők voltak rongálás jeleli. Elsősorban a hevedert vágták szét, így Livinek esélye sem volt a lovon maradni. Mivel a heveder tartja az egész nyerget a ló hátán, így ha azt elvágják, vagy megrongálják, a lovasnak legyen az bármilyen tapasztalt is, semmilyen esélye sem lesz a lovon maradni.

- A kis semmirekellő, tudtam. Látod apa, én megmondtam. Rég el kellett volna őt zavarnunk. Majdnem megölte Livit is. Tizenegy éves, és már ilyenre képes.- háborodott fel teljesen Matt.
- Sajnálom Matt, hinnem kellett volna neked, most már bánom. De ezzel, amit most kiderítettünk, semmit sem értünk el.- tette hozzá mérgesen a családfő.
- Miért?- tette fel az értelmetlen kérdést Matt.
- Azért, mert Gabriella kiskorú, így nem tennének vele semmit, legfeljebb csak a szüleit büntetnék meg.
- Értem, de valamit tennünk el. Én nem engedem azt a kis piócát a húgom közelébe. A végén még tényleg megöli.
- Igazad van, mostantól kezdve, soha nem lépheti át a birtok határát.- jelentette határozottan a ház ura.

/ visszaemlékezés vége /

Végül is, így bomlott fel a nagy barátság. Livi, ahogy kikerült a korházból megszakított mindennemű kapcsolatot Gabriellával. Ezután csak Lorenzoval gyakorolt, és senki mással. Azóta is folyamatosan versengenek egymással a pályán, bár Livi mindig is jobb volt.
- Ez így igaz, nála jobb lovast nem ismertem még! Pedig sok helyen jártam már. – hangzott fel egy ismeretlennek vélt hang.
- Lorenzo? Öregem, tényleg te vagy az? El se hiszem. Livivel találkoztál már?- tette fel egyszerre a kérdéseit Matt.
- Igen én vagyok, és nem, nem találkoztam még Livivel.
- Akkor biztos örülni fog neked. Nagyon szíven ütötte, amikor elmentél. Jaj de milyen udvariatlan vagyok. Fiúk, és Barbara ő itt Lorenzo Gonzalesz a család régi barátja. Ők pedig itt a barátaim David , Fernando, és Daren. A hölgy, aki pedig mellettem van, a barátnőm Barbara.
Régi barát mi? Akkor én kivagyok, a pápa? Ez a fiú legfeljebb csak Matt barátja volt, de Livié nem. Láttam a szemein és az arcán a tiszta vágyat. De Liviről már most azonnal letehet, ha kell, megharcolok érte, de nem engedem egy ilyen kis senki kezei közé. Méregette dühösen Daren az új jövevényt.
- Tényleg ha így szóba került Livi, ő merre van. Jobban van már? –érdeklődött kedvesen Lorenzo.
- Ha jól tudom, éppen lovagol, és nem nincs jobban, ugyanúgy van, mint amikor elmentél, csak most újra a fejébe vette ezt az olimpiai mizériát. – mondta dühösen Matt.
- Miért tartod hülyeségnek, szerintem igenis reális álom ez Livitől. Neked is volt egy álmod, amit elértél, akkor ne nézd le a másét.
- Ó, tényleg, majdnem el is felejttetem kivel állok szemben. Livi legnagyobb védelmezőjével.
- Nem vagyok a védelmezője, csak kiállok mellette. Te nem tudod megérteni az ő érzéseit, mivel nem lovagolsz, erre csak azok képesek, akik maguk is űzik ezt a sportot.
- Jó, ebben lehet valami. De Livi már fanatikus, ha lehetne még együtt is aludna azzal a loval. – tette hozzá aggódva Matt.
- Mit vársz tőle? Ő Livi, imádja a lovakat, mindig is jobban szerette a lovak társaságát az emberekénél. Az csak természetes, ha szívesebben tölti ott a szabadidejét. Ha jól tudom, régebben téged a focilabda mellől nem lehetet elrángatni, ilyen alapon téged is lehetne sértegetni.
- Miért nem ügyvédnek mentél?- kérdezte viccesen Matt.
- Miért, mi a szakmád Lorenzo? – érdeklődött Barbara.
- Orvosnak tanultam. Főként leukémiás betegekkel foglalkozok, de szabad időmben lovas versenyeken veszek részt.
- Fura? – tette hozzá Daren.
- Miért lenne az? Szeretem a munkám, bár nem tagadom elsősorban Livi miatt lettem orvos. Ő mondta mindig, vagy ügyvéd legyek, vagy orvos, mert ő is annak tanulna legszívesebben. Amikor megtudtam, hogy leukémiás egyből az orvos szakma mellett döntöttem.
- Akkor, miért nem segített rajta eddig? – kérdezte pimaszon, és hatalmas gúnnyal a hangjában Daren.~ Már most rosszul vagyok ettől a férfitől.
- Mert nem engedte, ráadásul megegyezés alapján, Livit elszigetelték a világtól a szobájában. Remélem ez eléggé kielégítő válasz volt. – szólt vissza főlényesen Lorenzo.~ Mit képzel ez magáról? De látom őt is érdekli Livi, nem baj győzőn a jobbik, majd meglátjuk kit választ Livi.
A fiúk tovább is veszekedtek volna, ha meg nem állítja őket valami, jobban mondva valakik. Livi és Ojdipusz. Mindkettőjük csak úgy sugárzott a napfényben. Hihetetlen látványt nyújtottak. Daren és a többiek lassan kezdték megérteni Livit szenvedélyét a lovak iránt. Tényleg ők ketten alkottak egy egészet. Livi úgy ült a lovon, mintha eggyé akart volna válni, a loval. Nem törődőt senkivel és semmivel, csak is Ojdipuszra koncentrált, mert úgy érezte ebben a pillanatban nem is lehetne boldogabb. Végre szabad és azt csinálhatja, amit szeret,nem törődve semmivel, és senkivel.


Mariah Carey és Whitney Houston - Ha ott a hit

Sok éjt végigimádkoztunk
Anélkül, hogy lett volna bizonyíték, hogy bárki is hallja
Remény a szívünkben egy dalért
Alig értettük

De most nem félünk
Pedig tudjuk, hogy lenne mitől
De hegyeket mozgattunk meg
Amikor még azt hittük, ez lehetetlen

Csodák történhetnek
Ha ott a hitt
Bár törékeny a remény
Megölni szinte lehetetlen
Ki tudja, milyen csodákat
Tud végbevinni
Akiben ott a hit, annak valahogy sikerül
Sikerül, ha ott a hit

Ebben a félelemmel teli korban
Amikor annyiszor van hiába az imádság
A remény olyan, mint egy nyári madár
Túl könnyen röppen tova

Most mégis itt állok előtted
A szívem csordultig tele, szólni sem tudok
Keresem a hitet és olyan szavakat mondok ki
Amiket soha nem gondoltam, hogy egyszer ki fogok mondani

Csodák történhetnek
Ha ott a hitt
Bár törékeny a remény
Megölni szinte lehetetlen
Ki tudja, milyen csodákat
Tud végbevinni
Akiben ott a hit, annak valahogy sikerül
Sikerül, ha ott a hit

Nem mindig akkor történnek, amikor szeretnéd
És könnyű megadni magunkat a félelemnek
De amikor elvakít a fájdalom
Nem látod az utat a viharon keresztül
Egy apró, de makacs és erős hang azt mondja
A remény mégis nagyon közel van

Csodák történhetnek
Ha ott a hitt
Bár törékeny a remény
Megölni szinte lehetetlen
Ki tudja, milyen csodákat
Tud végbevinni
Akiben ott a hit, annak valahogy sikerül
Sikerül, ha ott a hit