Sorsforduló 5.

5.fejezet

A következő nap se ígért túl sok jót az ódon kúria lakóinak. Főleg nem Livinek, akinél már elmúlt a nyugtató, és az altató fémes hatása is. Így épen ébredezett, a badachinos ágyában.

Huh, a fejem majd szétszakad, mintha átment volna rajtam egy úthenger. A kezemen meg minek van kötés? Kezdte el tapogatni a hatalmas kötést a kezén. Majd szép lassan kezdtek visszajönni a tegnapi balesett képei, az emlékezetébe. Juj mekkorát estem, te jó szagú szent ég, ha a bénaságot díjaznák, biztos dobogós helyezést érnék el. De hogy én takarítani soha többé nem fogok az is biztos, inkább fogok dzsuvában élni, de még egyszer nem esek ekkorát. Tisztára hülyét csináltam magamból Matt vendégei előtt , biztos azt hiszik, hogy egy hisztis liba vagyok. Szegény Matt, jó nagyot éghetett miattam. Majd azért próbálom valahogy kiengesztelni, hátha akkor nem fog annyira haragudni.
Kár, hogy elszúrtam a bemutatkozást, mert ha jól láttam, és nem csak álmodtam, akkor tényleg itt volt álmaim férfija. Pont az esetem, a teste kellően szálkás volt, bár gondolom ezt a focinak, köszönheti, az arca igazán markáns volt, na és a szemei, azok amik teljesen levettek a lábamról, azok az ónix színű szemek. Kár, hogy egy ilyen férfinak nem én kellek. Matt is egy szőke plázacicát választott, akit ugyan még nem ismerek, de nem is várok el tőle sokat. De ettől függetlenül nagyon szívesen találkoznék vele újra, hátha mégis csak valamilyen szinten összebarátkoznánk, bár én jobban örülnék valami másnak is, de nem leszek telhetetlen. Mert ha igazak a megérzéseim, nem maradnak sokáig itt, kár, biztos csak a szünet miatt jöttek haza, de én majd, gondoskodni fogok arról, hogy úgy emlékezzenek az itt lévő időre mindannyian, mint életük legjobb emlékére, főleg a jóképű idegennél fogok erre törekedni.
Az elhatározását pedig tett követte, úgy éreztem, nincs semmi baj, a kezem egy kicsit hasogat, de ennek ellenére tökéletesen jól érzem magamat, és teljes erőbedobással, készen állok egy újnapra, mely reményeim szerint egy pótszületésnap lesz.

Az ezzel járó hercehurcát viszont már kevésbé szeretem, így most, úgy döntöttem, hogy nem lesz sem, különleges ruha sem, pedig takarítás. Inkább leszek természetes, és felveszek egy kényelmes farmert, egy hozzá passzoló toppot, és kiegészítőnek a fejemre kötök egy egyszerű egy színű fehér sálat.
A következő meglepetés ami, még őt is meglepte az az volt, hogy az ajtaja tárva nyitva állt. Hiszen ő nem tudhatta, de egy ápoló egész este vele volt, csak is azért, hogyha bármi probléma lenne, meg tudja azt akadályozni. A kedves kollega, viszont amikor távozott elfelejtette kulcsra zárni a szobát, így az ajtó nyitva maradt, és szinte mágnesként vonzotta Livit, aki még sosem érzett ilyen szintű késztetést az ajtón való távozásra.

Menjek, vagy ne menjek? Ez kattogott folyamatosan az agyamba, mi van, ha megyek? Legalább nem unatkozok itt, viszont ha nem megyek, akkor meg mit tudok csinálni, semmit. Megyek , elhatároztam magamban , nem vagyok már kislány felnőtt nő vagyok, tegnap óta magam hozom a döntéseimet, ha pedig az ajtó nyitva van, én ki is megyek rajta , nincs az az Isten, ami most itt tudna tartani , még Matt aggódása sem.

Szóval nincs más hátra, csak az, hogy felhúzzam a nyúlcipőt, szó szerint mivel eddig mezítláb álldogáltam. Így gyorsan ki is választottam egy egyszerű szandált, ami pont megfelelt a napi kis teendőimnek, vagyis a vándorlásnak.
Merre menjek, jött a következő kérdés? Mert van egy olyan érzésem, hogy a többiek még nagyban dorbézolnak, és egyáltalán nem érdekli őket, az én pótszületésnapom. Nem baj pihenjenek csak, én addig meglátogatom Rozet a konyhán, mivel tudom, hogy ott ilyenkor is mindig nagy a nyüzsgés. Amúgy is jó móka lesz Rozt megijeszteni.

Folytattam is az utamat a hosszú folyósok tömkelegén egészen addig, míg egy folyosó kanyarban, bele nem ütköztem valami nagyba és erősebe. Ami hatására kiesetem az egyensúlyomból, és egyenesen hátra estem, ezt az úttorlaszom is észre vehette, mert automatikusan nyúlt utánam. Így a végpózunk megegyezet azzal, hogy én fekszek a hideg kövön ő, pedig fölöttem, éppen az agyonnyomást gyakorolja.

Enyhén szólva is kissé kínosan éreztem magam. Tényleg egyre többször érzem magam kínosan, főleg az esések miatt. Ezt minél hamarabb abba kell hagynom, mert ha így folytatom, nem érem meg a holnapot sem. Mi lesz a következő, leesek a lépcsőn? Na de azt hiszem, illene megszólalnom is, és egy bocsánatot kinyögnöm, elvégre is miattam vagyunk ebben a pózba.

- Bocsánat, nem akartam magának menni, csak kicsit hirtelen jött a kanyar.
- Nem történet semmi.- szólt az idegen olyan hangon, amitől majd kirázott a hideg. Most már egyre jobban érdekel kinek is mentem neki, mert az arcát sajnos eddig nem láthattam.
- Oké, de megkérhetném arra, hogy szálljon le rólam, mivel nem vagyok egy súlyemelő, és maga is egy kicsit nehéz.- osztottam meg észrevételeimet a megnyerő idegennel.
- Ó, jaj sajnálom, várjon, segítek felállni, és már nyújtotta is a kezét.
Na is itt történt meg a filmszakadás mindkettőnknél. Hihetetlen ez életem legszebb pótszületés napja, találkoztam álmaim férfiával és én hülye még azt kértem tőle, másszon le rólam. Ő akár agyon is nyomhatott volna, az se érdekelne, csak a közelembe legyen. Na mindegy ezt elszúrtam. Most viszont szépíthetek. Kezdtem el sejtelmesen mosolyogni.
Mi közben én ezen gondolkoztam az idegen szépfiú is tüzetesen végig mért, azt hitte nem veszem észre ,de engem nem tud átverni, és amit láttam a szemeibe az megnyugtatót. Elismeréssel nézett rám, mint aki le van nyűgözve, bár most már bánom, hogy mégsem valami szexi szoknya mellett döntöttem, de ha neki farmerben és egy egyszerű toppban is bejövök, akkor az már valami.
Ez az az a lány, akkor mégsem csak képzelődtem tényleg ő az. Most legalább jobban meg tudom nézni, múltkor úgyis olyan gyorsan eltűnt. Haladjunk alulról fölfelé, hu egy elegáns szandál, semmi extra, ez kifinomult ízlésre vall, menjünk tovább egy egyszerű farmer, szereti a kényelmes dolgokat még egy jó pont, bár a lábait nem láthatom de majd később. A felső egy enyhén csillogós zöld színű ujjatlan darab, amely kellően kiemelte a testi adottságait. A teste pont az én esetem, az öltözködése, sem valami hivalkodó inkább elegánsan kényelmes és sportos. Pont az én esetem ez a lány. Na és arca pont olyan, mint amilyenre emlékszek, ugyanaz az az angyalarc, mely az első pillanatban levett a lábamról, bár most egy apró mosoly is megtalálható a szája szélében. Vajon min töri a fejét az én angyalkám?
- Hm, ha jól tudom, mi még nem ismerjük egymást, a nevem Lívia Giullermo, de a barátaimnak csak Livi. Önben kit tisztelhetek?- kérdeztem meg tőle gyorsan, mert láttam, hogy egy kicsit letaglóztam a nevemmel.
- Ja, igen. – szegény olyan aranyos, hogy nem találja a szavakat - Daren vagyok.- Mit teszek? Tisztára összezavar ez a lány. Össze kell szednem magam.
- Szóval csak simán Daren nagyon, örülök, hogy megismerkedhettem veled. – Mondtam már szinte nevetve.- Érdekes neveket találnak ki az Angolok.
- Mi, ja, nem a teljes nevem Daren, Daren Donoven. – ezt az égést, eddig mindig maga voltam a megtestesült nyugalom, még a pályán se tudtak kihozni a sodromból, én voltam a jégember, akin nem látszódnak meg az érzései, erre itt van ez a lány, és teljesen fölrúgja a magamról alkotott képet. Itt hebegek, habogok.
- Szépen csengő neve van, illik magához, jól választottak a szülei. – Mit teszek, gondolatban már hússzor fejbe vágtam magam. Itt áll a nagy ő, és én a nevéről beszélgetek vele. Tuti most szúrtam el mindent.
- Köszönöm a magáé is nagyon szép, bár nem teljesen Spanyol, ha jól tudom.
- Jól tudja, ez inkább angol és magyar származású név a szüleimnek nem tetszettek a spanyolnevek, így kaptuk Mattel a neveinket. Vagy talán jobban szeretné, ha Rozalinda, vagy egyéb förmedvénynek hívnának? Mattet pedig mondjuk, Carlos Albertónak?- kérdeztem nevetve, amin már ő is nevettet, na végre megtört a jég gondoltam.
- Nem, igaza van, jobban illik magához a Lívia, mint mondjuk egy szappanopera sztár neve. – nevetett immár, ő is teles erőbedobással.
- Na látja, maga szerencsés, az angol nevekkel nincs ennyi hercehurca, mint a spanyolokkal. Bár halottam már onnan is érdekes neveket.
- Igen, sokan például áruházakról, kapják a nevüket a reklám miatt.
- A mi miatt, reklám? Ez nevetséges, milyen felelőtlen szülő képes elnevezni így a gyerekét, én biztos nem lennék rá képes.- Na és itt álltam meg a sétánkban, mivel elindultunk, elég zavaró lett volna egy helyben álldogálni. A gyerekek jutott ismét eszembe, fájó téma számomra. Mégis ki szeretne gyereket egy ilyentől, mint én. Az is csoda, hogy most itt beszélgetek egy helyes férfival. A vacillálásomat viszont ő is észre vette, így próbáltam rendezni az arcvonásaimat, mentsük, ami menthető alapon.
- Mi a baj Livi, valamivel megbántottam?- Vajon, mit mondhattam, ami miatt ennyire hirtelen lett rossz a hangulata.
- Nem bántót meg, csak tudja, vannak olyan dolgok amik, fájó pontok az életemben. Ilyen a gyerektéma is, nagyon szeretnék gyereket, de nekem sajnos nem lehet.- Mit csinlok? Kitárulkozok egy idegennek, akinek csak a nevét tudom, eszméletlen vagyok, most már tényleg fejbe vágom magam, de nem csak gondolatban.
- Értem, de szerintem, nem kellene feladnia, még nagyon fiatal, biztos lesz valaki, aki teljesíti ezt az álmát.- Bár jobban örülnék, ha én teljesíthetném ezt a csodálatos álmot. Sose gondolkodtam a családon, főleg nem a foci mellett, de ez a lány alapjaiban forgatja fel az életemet, érte még egy bőgőmasinát is elfogadnék. De min is gondolkodok? Tényleg levett a lábamról ez a lány, már csak az, hogy itt van mellettem, már az megnyugtat, az pedig, hogy még éretten is tudunk beszélgetni, csak hab a tortán. Idáig is voltak barátnőim termesztésen, de egyik se ütötte meg Lívi mércéjét. Ezért ha törik, ha szakad de, megszerzem magamnak ezt a lányt, nem érdekel, mit kell érte feladnom.
- Maga képes lenne rá?- bukott ki akaratlanul is belőlem a kérdés. Hu ha ma tényleg a hülyeség határait súrolóm, hogy tehetem fel egy ilyen kérdést.
- Most erre mit válaszoljak, természetesen igen, de mi van, ha ő csak viccből, kérdezte. Á miért ilyen bonyolultak a nők. Na jó válaszolók, csak őszintén aztán lesz, ami lesz. - Igen képes lennék rá, maga egy vonzó nő Livi, az pedig hogy beteg szerintem, nem akadályozna, meg semmiben, már ha érti, mire gondolok. – Atya világ, ezért most biztos kapok egy pofont, jó, ezt nem lehetet nem félre érteni.
- Ó, nem hittem, hogy ilyen nyíltan fog válaszolni, de mindenestre jót tett az egomnak a válasza, köszönöm.

Míg mi ilyen jól elbeszélgetünk éltem párjával, a többiek is magukhoz tértek, és feltett szándékuk volt meglátogatni a konyhát ahova mi éppen megérkeztünk.
Még mielőtt bementünk volna, mondtam Darennek, hogy meg akarom lepni Rozt ezért megkértem, hogy legyen nagyon csöndbe, különben elszúrja nekem a meglepit. Erre nem mondót, semmit csak jót mosolygót a nem létező bajusza alatt, biztos azt gondolta milyen gyerekes vagyok, de nem nagyon tud érdekelni, nem fogok megváltozni senki kedvéért sem, még az övéért sem.
Szóval bele is vágtam a settenkedő hadműveletembe, amit nem várt személyek zavartak meg, és tettek tönkre. Jobban mondva egy hang, ami úgy hasított a levegő, mintha csak át akart volna döfni.
Lívi te meg mit csinálsz itt?- Kérdezte az ismerős hang.

Nem olyan, mint te /She's no you/


Van egy csomó lányAki tudja magáról, mennyit érDe hozzád semmi sem foghatóHát nem érted,Hogy te vagy az egyetlen, akit igazán akarokÉs mindenre szükségem vanAmit te teszel

Mindegy, hány lány akad az utamba,Mert te annyival jobban nézel, kiSosem kellFéltékenykednedAkár egy szupermodell is megkörnyékezhetneAki a magazinok címlapján szerepelSosem jelentene semmit nekem

RefrénNem olyan, mint te, nemTöbbet adsz nekem, mint amit valaha is akartamNem olyan, mint te, nemElégedett vagyok az én egyetlenemmelMert te vagy mindaz,Amiről valaha álmodtamŐ csak egy fénykép a címlaponNem olyan, mint te, nem olyan

Van egy csomó lány,Akik a videó klipekben táncolnak,De nekem jobban tetszik, ahogy te csinálod,Ahogyan mozogszTöbb vagy, mint gyönyörűÉs azt akarom, hogy tuddHogy mindazt, amire valaha is szükségem voltMegkapom most tőled

Mindegy, hány lány akad az utambaTe, mindig jobban nézel kiSzerintem tökéletes, vagySemmit nem változtatnék rajtadEgy szupermodellért semHa minden címlapon ő, szerepel,Akkor sem ejtheti rabul a szívem

Refrén ismétlés

Soha senki sem fog olyan közel kerülni hozzámAmennyire teKicsim, nem értedHogy te vagy az egyetlen, az egyetlen,Aki ilyen érzéseket kelt bennem

Semmi sem, kerülhet ilyen közel hozzámSemmi sem fogható hozzád

Nem akarok mást, mint ami most vanSemmire, sincs szükségem, csak rádNem kaphatok többet, mint amit te adsz nekem,Maradj mindig ugyanilyenTe vagy minden... Minden és még annál is többTudod mire... Mire van szükségemÉs sem egy lány, sem egy hely, se semmiNem jelenthet nálad többet nekem