Sorsforduló 6.

6.fejezet

Livi te meg mit csinálsz? Csengett fülemben a frappáns kérdés. Lehet, sőt tudom ,hogy a testvéremnek gondjai vannak a látásával ,de azt hittem legalább engem felismer, de ha nem,az se baj , majd én felvilágosítom őt , arról mit is csinálok.

- Szerinted, mit csinálok? Éppen állok, ha pedig nem zavartál volna meg, akkor talán sikerült volna a tervem, és megijesztem Rozet, de persze, mint mindig te jöttél és megmentetted. Leszokhatnál már erről a rossz szokásodról.- közöltem vele a számomra egyszerű tényeket.
- Ne vicceld el a témát, nem ezt kérdeztem, te is jól tudod? Hanem azt, hogy mit keresel itt, a konyhában?- jaj kezd egyre ingerlékenyebb lenni, ez rossz előjel.
- Nézzük, végül is, reggel van, és egy konyhában állok, mit is akarnék? Mondjuk, reggelizni? – kérdeztem tőle cinikusan. Most az se érdekel, ha megharagszik, kezdi elvetni a sulykot, két hónapig ide se eszi a fene, most meg úgy ossza az észt, mintha el se ment volna. Nem, velem nem fogja ezt eljátszani.
- Ne beszélj velem így, ha nem tudnád, én vagyok a gyámod. Ezért ha lehet egy, kicsit tisztelhetnél, sőt szót is fogadhatnál. Most pedig azonnal menj vissza a szobádba. – adta ki parancsát Matt olyan hangon, hogy azt még Angliában is hallani lehetet.
- Na jó, nem itt, és nem a barátaid előtt akartam ezt veled közölni, de nem tűröm el többet, hogy parancsolgass nekem. Nem vagyok a kutyád, úgyhogy ne ordíts velem, és főleg ne utasítgass. Felnőtt vagyok, tegnap óta, én hozom a döntéseimet, még akkor is, ha beteg vagyok, tudom te vagy a gyámom, de Spanyolország szabályai szerint minden ember, aki betöltötte a tizennyolcadik életévét, maga hozhatja a döntéseit, és mivel szellemileg teljesen épp vagyok, ezért még cselekvőképes is, vagyis, egy szó mint száz, nem vagy többé a gyámom. Tudom , hogy jót akarsz , de én nem tudok így élni , hét évig voltam bezárva , teljesen egyedül , miközben annyi mindet tudtam volna csinálni. Lemondtam mindenről, az álmaimról, az életemről, a karrieremről. Ennyi volt, nincs tovább, mostantól kezdve új életet kezdek. Ha pedig a részese akarsz lenni az életemnek, akkor változz meg! – mondtam ki sírva a fájó szavakat, tudom, hogy igazságtalan voltam, és kíméletesebb kellett volna lennem, de már nem bírtam tovább. Igen, tudja csak meg ő is, mit éltem én át bezárva, teljesen egyedül.
- Változzak meg? Éppen eleget változtam miattad, és azt hiszed, én nem mondtam le miattad semmiről? Hogy csak te szenvedtél? Hát nem, én is pont úgy szenvedtem, mint te! Persze könnyebb mindent úgy beállítani, mintha csak neked lett volna rossz!- csúszott ki Matt szájából is az a mondat, amit soha nem akart elmondani normális körülmények között, de Livi a nagyszerű ötletével kihozta belőle a legrosszabbat.~ Szóval így állunk, jó akkor játszunk nyílt lapokkal.
- Nézed Matt, ne álltassuk egymást, neked ott van az új életed, Angliában, aminek én nagyon örülök, végre valóra válthattad az álmaidat. Viszont a te álmod, és az én életem, összeférhetetlen, ezt nagyszerűen bizonyítja az is, hogy egy szó nélkül leléptél, és itt hagytál két hónapra. Még csak üzenetet se hagytál! Tudod milyen érzés volt megtudni az internetről, hogy a testvérem éppen Angliában van, miközben én rá várok minden egyes nap? Nem, szóval ne feszegessük tovább a témát, én elkezdem járni a saját utamat, újra elkezdek lovagolni, ha pedig a mázlim van, kijutok az olimpiára, te pedig próbálj meg boldogulni a csapatodban. Nem fogok tovább várni, értelmetlen lenne. Te is tudod. Végre élni akarom az életemet, azzal pedig senkinek nem teszel jót, ha bezársz engem.- adtam ki végre magamból az összes rejtett gondolatomat, az se érdekel, ha az összes barátja hallja, nem érdekel, most végre elmondtam, amit akartam. Ha a helyemben lenének ők is biztos így döntöttek volna, bár már így is nagyon sokáig halasztottam a dolgokat. Most végre újra talpra állhatok.

/ Matt gondolatai/

Most erre mit mondjak, itt áll előttem a testvérem, aki már kész felnőtt nő. Maga hozza a döntéseit, és jobban átlátja a dolgokat, mint én, és mégis féltem. Hiszen hogyan is tudnám elengedni, főleg így betegen. Bármi baja eshet, vagy akár rosszul is lehet, és én nem tudok majd ott lenni vele, hogy megnyugtassam. Eddig, ha volt valami baja, én mindig ott voltam vele, soha nem hagytam ott egyszer se, mindig elkísértem a korházba is, és most csak így, engedjem el. Márpedig el kell engednem, meg kell neki adnom az esélyt, a boldogságra, mert nála jobban ezt senki sem érdemli meg.

De annyira nehéz, most tényleg úgy érzem magam, mint egy aggódó apuka, aki képtelen elengedni az egy szem lányát. Jaj Livi, miért ilyen nehéz veled az élet? Miért nincs nekem öcsém? Na jó döntöttem, nem vacillálok tovább, ha ennyire menni akar, akkor mennyen, nem fogom vissza tartani, ki vagyok én ahhoz, hogy meggátoljam őt a céljai elérésében. A szüleink is biztosan beleegyeztek volna, nekik is, mint nekem, csak is Livi élete és boldogsága volt a fontos.
Viszont ez a lovaglási mániája az őrületbe kerget, egyszerűen nem tudom megérteni, minek kell neki lovagolni azokon a baktérium tenyészeteken. Annyi mindent tudna csinálni, de nem, neki csak a lovai kellenek. Azok közül is a legrosszabb Ojdipusz, esküszöm az a ló olyan, mintha sátán, sőt annál is rosszabb. Csak azt tudnám, mit eszik rajta Livi, ha rajtam múlott volna, már rég nem lenne itt. Kell a fenének, azaz átkozott ló. Minden egyes alkalommal kihúzza nálam a gyufát, és egyre biztosabb vagyok benne , hogy direkt csinálja.
Kész, én megörültem egy bugyuta lovon, gondolkodok, most már tényleg elérte a célját kezdek megőrülni.

Az eszement gondolataimból Livi hangja ébreszt fel, egy kérdéssel, de ahogy látom nem csak ő várakozik türelmetlenül. Vajon a többiekkel meg mi lett? Még sose láttam őket ennyire izgatottnak, főleg Darent nem. Fura, azt hittem őt nem érdekli más baja. Sőt mintha a szemeiben valami egészen különöset láttam volna, és ahogy nézi a testvéremet, jobban mondva inkább bámulja, eszméletlen, mi ütött belé. Jobb lesz, ha időben leállítom, mert ha ő meg is feledkezett magáról, én nem, pontosan jól tudom, hogy Angliában van barátnője, kevesen tudják de, attól még van neki. Most pedig az én testvérem kellene neki? Na azt már nem! El is fogok vele szépen beszélgetni, hiába ő a csapatkapitányom, ezt akkor sem engedhetem meg neki.

Na de illene végre válaszolnom.
- Mit válaszolsz Matt, végre élhetek egyedül, úgy ahogy én akarok?- Tettem fel életem egyik legfontosabb kérdését. Most már csak a csodában bízhatok, mert ha a testvéremen múlik, soha nem megyek el innen. Képes lenne kikötözni is.
- Igen.- Válaszoltam gyorsan, mert tudom, ha lassabban mondom ki, talán megakadok, és döntést változtatok. Most meg úgy néz rám, mintha nem is én lennék itt, hanem a Mikulás. Még sose láttam őt ekkora szemekkel, bár az álla is a padlót verdesi. Nem hittem volna, hogy ennyire meglepi a beleegyezésem.~ Nem hiszem el, beleegyezet! Csak így, ilyen egyszerűen. Valaki csípjen meg, mert álmodom, mert ezt nem hiszem el, vagy Matt változott meg ennyire, vagy Angliában kicserélték, és ő nem a testvérem. De azért letesztelem még egyszer, csak a biztonság kedvéért.
- Tényleg, biztos vagy benne?
- Igen.- Haj ha még egyszer megkérdezi biztos nemet mondok.~ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ő az én bratyóm tényleg, megismerem csak ő vág ilyen bugyuta képet ha nem tud mit kezdeni a helyzettel. De majd én segítek neki oldani a hangulatot, megyek és szépen a nyakába, ugrok.

Na igen, Matt nem volt felkészülve az egyszemélyes támadásomra, így a mai nap már másodjára borultam, de a mostaninak meg is volt az előnye, mivel most én voltam felül, így puhára estem. Bezzeg Matt örülhet, ha nem tört el semmilye, de meg is érdemli, főleg amiatt, hogy itt hagyott. De nem bohóckodhatok tovább, mert a többiek is itt vannak, és szegények már eléggé ferde szemmel néznek.
Szépen feltápászkodok, és felhúzom magam mellé Mattet is, majd pedig szembe állok a vendégekkel, és várok. Várok arra, hogy az ütődött testvérem vegye a lapot és bemutasson. Ám erre várhatok egyáltalán nincs képbe. Nem baj azért van a szám, hogy használjam, gondoltam. Gyerünk Livi csak természeten, nem nagy ügy, biztattam magamat. Elvégre ez nekem egyáltalán nem egyszerű hét évig szinte senkivel nem beszéltem, most pedig egy egész csoporttal kell elfogadtatnom magam. A legjobb, ha angolul beszélek, mert azt valahogy nem nézem ki belőlük, hogy tudnak spanyolul.

/innentől a vendégekkel angolul megy a beszélgetés, de én ezt is természetesen magyarul írom./

Sziasztok Lívia Giullermo vagyok Matt húga, nyújtottam egyesével kezet, majd pedig ők is bemutatkoztak. A nővel kezdtem az illem miatt, bár nem vele akartam. Ő elmondta, hogy Barbara Gomeznek hívják, és modell egy nagymenő divatcégnél, valamint azt se felejtette közölni, hogy ő Matt hivatalos barátnője. ~ ja, de meddig, gondoltam magamban, mert nekem így rövidtávon nagyon beképzeltnek tűnt, de ha Matt eddig képes volt elviselni, akkor csak lehet valami jó tulajdonsága is, azon kívül, ahogy kinéz. A következő személy egy jóképű idegen volt, bár Daren mellett ő labdába se rúghatott. Az ő szemei is zöldek voltak, de nekem nem csillogtak olyan szépen, mint Darené, és az arca se mutatott olyan karizmatikusan. Őt inkább csak barátként tudnám elképzelni. De mit is mondott, mi a neve, á nem hiszem el, csak nekem lehet ilyen rossz a név memóriám? Á meg van David, David Hilton, ha a hotelről nem jegyzem meg, akkor semmiről. Meg is fogom tőle kérdezni nincs-e valami köze a hotelláncolathoz, mert ha igen, beprotezsálhatna egy hétvégére, na jó csak vicceltem, de mindenki elbolondozhat fél percre. Felocsúdni sem volt időm, mivel jött a következő macsó, úgy látszik Matt, elhozta nekem Anglia valamire való férfiait. Bár ezzel a megállapításommal hamar befürödtem, mivel az idegenről kiderült, hogy nem Angol, hanem Spanyol származású, ugyanúgy, mint mi, Mattel. Micsoda véletlennek vannak. De legalább az ő nevét könnyű lesz megjegyeznem, Fernando Torres. Igazán szép név, férfias,illik hozzá, ő is mint a többiek, igencsak edzettnek tűnik, de valahogy ő sem az estem, ellenben ahogy elnézem neki én vagyok az esete , mert nagyon végig mért. Míg Darennél ez imponált, Fernandonál inkább zavarba hozott. Nem tudom miért, de nekem nem tetszenek a nagyon nyomulós férfiak, se az olyanok, akiknek majdnem kiesik a szeme, ha meglát egy vonzó nőt. Persze ez alól Daren mentes, hiszen ő akkor bámulhat, amikor csak akar, na jó csak majdnem mindig. Fernando küllemében viszont csak egyetlen dolog tetszett, az apró kis szeplők az arcán, mivel ha mosolygott, mindig olyan kis csintalan rossz fiússá változott az arca, ami engem is mosolygásra késztett.

Na és jött ő, de neki már nem mutatkoztam be, mivel ezt megtettem reggel. A többiek pedig csak leestek várták az újabb bemutatkozást, mi pedig csak jót mosolyogtunk.

- Mi lesz Livi? Darennek már be sem mersz mutatkozni? Csak nem félsz tőle?- kérdezte cinkosan testvérem.
- Ugyan mit gondolsz kedves testvérem, egyszerűen azért nem mutatkozom be, mert már ismerjük egymást. Reggel összefutottunk, és akkor sikerült ismételten csak egyedül bemutatkoznom.- Hangsúlyoztam ki az egyedül szót, hátha leesik Mattnek is, mit is mulasztott el. De hát hiába is strapálom magam, fogalma sincs, miről beszélek.
- De ha jól tudom Matt, te valamit ígértél nekem tegnap, ennek ellenére én még mindig nem látom. Jaj nem lehetsz ennyire feledékeny. Tudod mit? Én most óda, adom neked a meglepidet, hátha akkor leesik mit is, felejtettél el. Tessék adtam oda kicsiny ajándékomat, amelyet persze gondosan, elrejtettem a csomagolópapírok tömkelegében, így olyan volt mintha valami, nagyot adtam volna, miközben az ajándékom simán elfért Matt tenyerében. Igen a cd-ét adtam oda. Kíváncsi vagyok a reakciójára, mert nagyon sokat foglalkoztam vele.
Szép lassan bontogatja, látszódik rajta a meglepettség, biztos ő akarta hamarabb oda adni az ajándékát. Viszont engem senki nem előzhet meg, ha ajándékozásról van szó, ebben nagymester vagyok. Közben pedig tovább nézem a testvérem arcát, végre elért a végponthoz, amikor már a tényleges ajándék is látszik. Meglepődik, látszik az arcán, sőt mintha egy kis könnycseppet is láttam volna. Ez is azt mutatja, jól választottam ajándékot, mivel én mindig is jobban szeretem a kézzel, illetve a saját magam által készített ajándékot oda adni. Szerintem abban nincs semmi extra, ha valaki elmegy és két perc alatt, kiválaszt valamit, és azt adja oda egy szeretett személynek. Így sokkalta bensőségesebb az ajándékozás, valamint nagyobb az öröm is, hiszen eddig, akárkinek adtam ajándékot mindig kitörő örömmel, fogadta.
- Livi ez az, aminek látszik?- Kérdezte bizonytalanul Matt.
- Az attól függ? Minek örülsz jobban, a cd-nek, vagy az aláírásoknak? De végül is mindegy, mert mindkettőt nehéz volt beszereznem, és megalkotnom. El sem tudod képzelni mennyit kellett tárgyalnom, egyes emberekkel, csak azért, hogy adjanak egy kézíratott. Volt akit, két hónapig szekáltam, de megérte, mert mindenki meg van, aki csak számít, vagy valaha számított. Termesztésen csak azok a személyek írták alá, akiktől te már nagyon vártál egy autógrammot. – Mosolyogtam elégedetten testvéremre.
- Na, hogy tetszik? – tettem fel most már én is a kérdésemet.
- Ez egyszerűen hihetetlen. Nagyon szépen köszönöm ez a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam.- mondta ki a számomra is megható szavakat miközben jó alaposan megölelt. Sokáig így maradtunk, de amikor el álváltunk egymástól, még akkor is a fülembe súgta azt, a szót hogy köszönöm. Ez nekem pedig minden szónál és minden ajándéknál többet jelentet.
- A cd-ét szeretném, ha meghallgatnád, de csak akkor, ha egyedül vagy, mert ezt csak is neked készítettem, és senki másnak.
- Jó meg fogom hallgatni, és majd bírálni is fogom a hangod.
- Köszi, ez jól esett. Viszont most jöhet a te ajándékod. Most mutasd, meg mit tudsz.- vágtam vissza egy gonosz mosollyal, mivel tudtam engem, úgysem tud überelni.
- Hu, az én meglepetésemhez több minden kell, de a meglepetésem egy része fenn van a szobámba, de tudod mit, most megreggelizni, és aztán átadom neked a meglepetésedet. Remélem így megfelel neked is? Te kis türelmetlen.
- Nem is vagyok türelmetlen, igenis ki tudom várni, a soromat.- Jelentettem ki durcásan.- De azért valamit csak elárulhatnál. Én se húztam az ebédig az ajándékom átadását!- miközben ezt mondtam próbáltam bevetni legártalmatlanabb kiskutyaszemeimet, amikkel mindig el tudom érni a célomat. Ám ez alkalommal, úgy láttam nem jártam sikerrel.

Viszont a többieknek úgy látom nagyon tetszett, mivel kitört belőlük a röhögés. Ja én is röhögnék magamon, végül is itt állok, mint valami szerencsétlen, és úgy viselkedek, mint egy őt éves, aki nem kapta meg álmai bicikliét, tiszta égő vagyok, de sebaj legalább van egyéniségem, és ezt se sokan mondhatják el magukról.


Groovehouse : Holnaptól

Ott lakom, ahol rég nem látott kincs a kék madár.S a holnapom, mit a bánat körbezár,De érzem még így hiszem, így várS amíg tűröm, addig fájMert csakis én tudom jobbá tenni márRefr:Hát lépek én, holnaptól új erő visz majd,Az új vágy is új irányba hajtNehéz, de indulok, és újból kezdem énHolnaptól nem találsz itt márS ha másképpen élek, más is várEgy sóhaj és indulok, hogy újból kezdjem én.Félhomály, üres nappalokban éjsötét magányNincs megállj, addig húz, amíg csak várszÉs túl mélyről vissza, sem találsz,Nehogy el hidd hogy majd másVisszahúz, hisz itt egymagad vagy már.Refr:Hát lépek én, holnaptól új erő visz majdAz új vágy is új irányba, hajtNehéz, de indulok, és újból kezdem énHolnaptól, nem találsz itt, márS ha másképpen élek, más is várEgy sóhaj és indulok, hogy újból kezdjem én.Holnaptól nem találsz itt márS ha másképpen élek, más is várEgy sóhaj és indulok, hogy újból kezdjem én…..